Szüntelenül attól félt, hogy elmulaszt valami fontosat és szépet az életben. Gyarkan utazott, és még gyakrabban szenvedett attól, hogy nem utazik. Úgy vélte, az igazi öröm és boldogság mindig valahol másutt van, és folyton terveket szövögetett, hogyan csíphetné fülön, hogyan lelhetné meg a folytonos mozgásban azt a kristályos pillanatot, amikor legalábbis az álmok szerint, az élet mesévé változik át.